Interjú Istennel

Azt álmodtam, interjút készítek Istennel.

"Tehát interjút szeretnél tőlem?" - kérdezte Isten

"Ha van rá egy kis időd" Mondtam.

Isten mosolygott.

"Az időm végtelen."

"Milyen kérdéseid vannak számomra?"

"Mi a legmeglepőbb számodra az emberiségben?..."

Isten válaszolt...

"Az, hogy unalmasnak tartják gyermekkorukat.

Sietnek felnőtté válni, majd.

Vágyódnak újból germekké lenni."

"Az, hogy elveszítik egészségüket, hogy pénzt szerezzenek majd elveszítik pénzüket, hogy visszakapják egészségüket."

"Hogy a jövőtől való félelmük miatt, megfeledkeznek a jelenről, annyira, hogy sem a jelenben sem a jövőben nem élnek."

Az, hogy úgy élnek mintha sosem halnának meg, és úgy halnak meg, mintha sosem éltek volna.

Isten megfogta kezemetés és egy ideig halgattunk. Majd megkérdeztem...

"Mint szülő, mit szeretnél ha gyermekeid megtanulnának az élet nagy leckéiből?" Isten mosolyogva válaszolt

"Hogy megtanulják, senkit sem kényszeríthetnek, hogy szeresse őket. Amit tehetnek, engedjék, hogy szeretve legyenek."

"Hogy megtanulják, nem jó magukat másokkal összehasonlítani.

"Hogy megtanulják, hogy egy gazdag ember nem feltétlenül az akinek a legtöbb van, hanem az, akinek a legkevesebbre van szüksége."

"Tanulják meg, hogy pillanatok alatt mély sebet ejthetnek azon akit szeretnek, de sok évbe telik, hogy meggyógyítsák a sebet."

"Tanuljanak megbocsátani, megbocsátást gyakorolva."

"Tanulják meg, hogy vannak személyek akik nagyon szeretik őket, csak egyszerűen nem tudják ezt kifejezni és megmutatni."

"Hogy tanulják meg, két ember nézhet ugyanarra a dologra és azt külömbözőnek látja."

"Hogy megtanulják, nem mindig elég ha mások megbocsátanak nekik. Hanem nekik is meg kell bocsássanak önmaguknak..."

"És, hogy megtanulják, Én itt vagyok mindig."